Szeptemberben négy túránk volt.
Szeptember 3-án 14 fő 9 km-t tett meg Rudabányától a valamikori vasércbánya helyén létrejött bányatóig, majd onnan vissza, aztán a Rudapithecust bemutató látogatóközpontig. A tó gyönyörű, hazánk legmélyebb tava, és a környezet, az egykori bányafalak - részben már a természettől visszahódítva – különleges háttért adnak a tóhoz. A Rudapithecust 20 perces videó mutatta be. A hazautunk igen izgalmas volt. Két jármű helyett hármat vettünk igénybe. Saját hibából nem a közvetlen Kazincbarcikára menő buszra szálltunk, hanem egy Szendrő felé menőre. Szendrőben aztán vonatra szálltunk át, és itt kezdődtek a bonyodalmak. A rövid kis vonat mozdonya Sajóecseg előtt lerobbant. Elénk toltak egy másik mozdonyt, az bevontatott minket az állomásra, ahova egy pótló buszt hívott a kalauz, az vitt haza minket Miskolcra a vonat útvonalán (Gömöri pu. - Tiszai pu). Végül is jóval később értünk haza. De a jókedvünk azért megmaradt. (14 fő, 9 km)
Szeptember 10-én az esőtől és sártól való félelmünkben egy viszonylag egyszerű - bár jelzetlen utakkal tarkított - 8 km-es útvonalat jártunk be tizenketten Ómassától Közép-Garadnáig. Végig főleg bükkfák alatt haladtunk, szép erdőrészekben. Mindez pontosan 3 órát vett igénybe és még volt napsütés is, de nem hőség. Jó volt, már lehetett gombát szedni. (12 fő, 8 km)
Szeptember 17-én tizenhárman majdnem 9 km-t tettünk meg a Majálisparktól a zöld + és a zöld sáv mentén, majd a Hámori tó mellett elhaladva egész Lillafüredig. Közben mindenki gombát szedett, főleg őzlábgombákat találtunk, de volt sok a kiadós esők után. A Lencsés-forrástól nem messze egy kidőlt fa annyira eltorlaszolta az ösvényt, hogy kissé módosítani kellett az útvonalat. Pihenőt a Keskeny-lyuk-réten tartottunk. Remek időnk volt, jól éreztük magunkat.(13 fő, 9 km)
